Naptár

2018 / július <<
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
>>

A hónap műtárgya

2018. július – Kettős kőtábla

Kettős kőtábla / a Törvény táblái 
(héberül: Lúchót ha-Brít)
 
A Bonyhádról származó, fából készült Mózes-tábla 1987-ben vásárlás útján került a múzeum tulajdonába. Mivel állapota kifejezetten jónak mondható, valószínűsíthető, hogy a  tárgy a 20. század első felében készült, újszerűen ható márványutánzatú festéséből és a fekete színű héber betűk ugyancsak ép állapotából későbbi újrafestésre következtethetünk. A kettős kőtábla a Dávid-csillaghoz vagy a menórához hasonlóan egyike a legősibb zsidó vallási jelképeknek, amely a judaizmus és a kereszténység legfontosabb és legalapvetőbb vallási és erkölcsi parancsolatait tartalmazó Tízparancsolatot szimbolizálja. A Biblia szerint Mózes a Szináj hegyéről az Istentől kapott parancsolatokat tartalmazó két kőtáblával tért vissza népéhez. A kettős kőtáblát így a zsidó vallásos gondolkodás, majd később a keresztény teológia is a közvetlenül Istentől eredő, megkérdőjelezhetetlen és megmásíthatatlan vallási és morális parancsolatok, előírások szimbólumának tekintette. 
 
Az Újkortörténeti Tárgyi Gyűjteményben található műtárgyunk is a zsidó liturgiai térben megszokott formátumban ábrázolt kettős kőtábla, rajta a héber abc első 10 betűjével (jobb oldalon fent indul az aleffel א ). Mivel a héber betűknek számértéke is van, ezért ezek itt a parancsolatok sorszámát jelzik, ahogy az a keresztény ábrázolásokon római számokkal szokásos. Ez a legrövidebb verzió. A reprezentatív helyeken többnyire az első szavakat írják ki, a parancsolatok rövidítéseként, és a mellékelt képekről kiderül, hogy az egykori bonyhádi ortodox és neológ zsinagóga frigyszekrénye fölött is olyanok voltak. Ez tehát valószínűleg egy kisebb, esetleg téli imaterem, vagy iskolai frigyszekrény tetejéről származhat. 
 
A BONYHÁDI ZSIDÓSÁG 
 
A völgységi, azon belül a bonyhádi zsidóság első említésével az 1741. évi megyei összeírásban találkozunk. Bonyhádon ekkor négy zsidó háztartást találtak az összeírók. 1746-ban már 13 zsidó család élt Bonyhádon, 1752-ben pedig 31. 1775-ben már 414 zsidó lakott a településen. A 414 lakos 72 családba tarozott és döntő többségük kereskedelemmel és kézművességgel foglakozott. Mivel a pécsi püspök a zsidókat nem engedte Baranyában letelepedni, ezért Bonyhád lett a dél-dunántúli zsidó kereskedők meghatározó centruma. A családok harmada a Perczeléktől bérelt lakást, ugyanis a hatályos törvények értelmében (a középkori állapotokhoz hasonlóan) zsidók ekkor még nem rendelkezhettek sem városi ingatlannal, sem földbirtokkal. A 18. század második felében a helyi földbirtokos családok a gazdasági érdekeket is szem előtt tartva támogatták az askenázi zsidóság betelepedését Cseh- és Morvaországból, Sziléziából, valamint az ország és a megye más területeiről. A zsidó hitközség 1826-ban már 1662 főt számlált és a közösség növekedése tovább folytatódott a következő évtizedekben is. A 19. század második felében ugyanakkor megindult a zsidóság nagy-városokba történő áramlása és letelepedése. A bonyhádon maradt zsidóság többsége 1868 után a neológ irányzat híve lett, csak néhány család tartott ki az ortodoxia mellett. Az 1944-es deportálások előtti utolsó népszámlálás (1941-ben) még 1159 zsidó lakost talált a városban. A holokauszt borzalmait a bonyhádi zsidóság többsége nem élte túl, ám a második világháború után a visszatért túlélőkkel mégis újjászerveződött a hitközség. Az 1950-es években azonban a túlélők jelentős része az Izraelbe történő kivándorlás mellett döntött, 1956 után pedig gyakorlatilag megszűnt a bonyhádi zsidó közösség. Napjainkban mindössze néhány zsidó származású személy él a településen. 
 
A bonyhádi zsidóság két évszázados történelme során jelentős szerepet játszott a település életében: két zsinagógával (ortodox és neológ), izraelita iskolával, rituális fürdővel, kegyes alapítvánnyal (Chevra Kadisa), különféle egyesületekkel és saját újsággal is rendelkezett a hitközség.
 
Márványutánzatú, fából készített Mózes-tábla 
Újkortörténeti Gyűjtemény / Tárgyi Gyűjtemény
Leltári szám: 1987. 32. 4.
Anyaga: fa ; állapota: jó ; magasság: 41 cm
Leltározó: Gaál Zsuzsanna
 
Felhasznált irodalom
 
Bonyhád és környéke.  
Szerkesztők: Bodor Árpád, Bucsányi György, Chlebovics Miklós, ifj. Csiszér Antal, 
Dománszky Zoltán, Rónai József, Solymár Imre, Szőts Zoltán, Tóth István Zsolt. Bonyhád, 2000.
 
Steib György (szerk.): Bonyhád Lexikon. Bonyhád, 2017.
 

Szöveg: Hendrik Dávid

Fotó: Retkes Tamás

Grafika: Vicze László

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

A hónap műtárgya


2018. július – Kettős kőtábla

Virtuális múzeum

Gyűjtemények


Gyűjtemény

Kövess minket"

Facebook Youtube