Naptár

2019 / december <<
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
>>

A hónap műtárgya

2019. december – 1860 körüli selyem ruhaderék

 HÓNAP MŰTÁRGYA

 

  1. december

 

1860 körüli selyem ruhaderék

Újkortörténeti gyűjtemény

Leltári szám: 83. 150. 1.

Mellbőség: 86 cm

Derékbőség: 62 cm

Háta hossza: 40+ 6 cm

Ujja hossza: 52 cm

 

Kék taft selyemből készült, több részből, testre simulóra szabott, kézzel varrott ruhaderék. Középen fekete zsinórozással díszített, horgos kapoccsal összegombolható. Halcsontokkal merevített. Nyakkivágása kerek, zsinóros ferdepánttal eldolgozott. Derékvonala elől kissé csúcsos, hátul egyenes és kis, rakott, fekete sújtással díszített szoknyácskával kiegészített. Hátának íves szabásvonalán fekete sújtás. Az ívesen szabott, ejtett vállú, egyvarrásos hosszú ujja fekete sújtással és paszománnyal díszített. A testrész fehér pamutvászonnal, az ujja gazéval, a csuklónál selyemmel bélelt Az elejében fehér vászonból fűzőszerű betoldás. A derék vonalán övszalag és kötöző szalag. A műtárgy valószínűleg a Perczel családtól került a múzeum gyűjteményébe A ruhaderekat Kralovánszky Mária 2019-ben restaurálta, és elkészítette a szoknyarész rekonstrukcióját is.

Az 1860-as évek női ruha divatjának meghatározó darabja a krinolin volt. Az acél abroncsokkal kimerevített alsószoknya 1857-ben jelent meg, elterjedésében pedig jelentős szerepet játszott Charles Frederick Worth, aki egy évvel később Párizsban megalapította az első divatházat. A 19. század közepének európai divatjára a legnagyobb hatást Eugenia császárné, III. Napóleon felesége gyakorolta, aki Worth legfőbb megrendelőjévé vált. A császárné ízlésével pompázatos divatot teremtett, mely külsőségeiben a rokokó korszakot idézte, ezért az 1850-es, 1860-as éveket második rokokónak is nevezzük. A krinolin diadalútját jelezte, hogy olyan nélkülözhetetlen divatkellékké vált, ami valamennyi népréteg körében elterjedt, a különbség csak annyi volt, hogy a szegényebbek olcsóbb anyagokból készíttették. Az előkelő hölgyek az abroncsos alsószoknya fölé még batiszt, selyem vagy muszlim alsószoknyát húztak, erre került az egy vagy két színes felsőszoknya.

Az 1860-as évek elején valamelyest változott a női divat, a ruhák elől laposabbá, hátul ugyanakkor egyre terjedelmesebbé váltak. Újdonságnak számított a széles szalagcsokorral hangsúlyozott derékvonal, valamint az is, hogy a ruhákon egyre több volt a díszvarrás, a zsinórozás, ami a mi gyűjteményünkben levő ruhaderékon is megfigyelhető. A szoknya bősége az 1864–1865 körül érte el a csúcspontját, ráadásul ekkor már hátul uszályban végződött, a nők hatalmas élő piramis látszatát keltették.

A divattrendeket követő hölgyek hosszú ideig kitartottak a kényelmetlen, sőt veszélyes viselet mellett, noha az újságírók valóságos háborút indítottak a krinolin viselése ellen. A magyar és külföldi lapok egyaránt rendszeresen beszámoltak a krinolin okozta balesetekről. Az abroncs ugyanis nem elhanyagolható veszélyeket hordott magában, szeles időben például vitorlaként működött, és könnyen a vízbe sodorta a tengerparton vagy mólón sétálgató viselőjét. A krinolint nemcsak fel-, hanem levenni sem volt egyszerű, még segítséggel is hosszantartó procedúrát jelentett. Ennek esett áldoztául a neves amerikai költő, Langfellow felesége is. Az asszony gyermekeivel olvasott gyertyafény mellett, a tartó egy rossz mozdulattól felborult, a ruha lángra kapott, a férj pedig hiába sietett felesége segítségére, nem tudta időben eloltani a tüzet. Az asszony rövidesen belehalt sérüléseibe. Hasonló tragikus eset történt Magyarországon is, a Napkelte című újság beszámolójából tudjuk, hogy a fiatal Aczél báróné is a tüzet fogó ruhája által okozott égési sérülésekbe halt bele.

Hogyan bukott meg végül a krinolin? Éppúgy, ahogy a sikere kezdődött. Eugenia császárné ráunt, és 1867-ben krinolin nélkül jelent meg egy fogadáson. A divattudatos nők ettől kezdve már nem viseltek krinolint, s örömmel lemondtak a ketrechez hasonló, kényelmetlen szerkezetről.

Irodalom:

Imrehné Sebestyén Margit, Divatok és korok. Bp. 2010.

Szöveg: Gaál Zsuzsanna

Grafika: Vicze László

Fotó: Retkes Tamás, Kralovánszky Mária

 

1. Ruhaderék restaurálás előtt

 

2/a. Ruhaderék restaurálás után

 

2/b. Ruhaderék restaurálás után

 

2/c. Ruhaderék restaurálás után

 

3. Elkészült, szoknyával kiegészített ruha

 

4/a. Hasonló viselet az 1860-as évekből

 

4/b. Hasonló viselet az 1860-as évekből

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

A hónap műtárgya


2019. december – 1860 körüli selyem ruhaderék

Virtuális múzeum

Gyűjtemények


Gyűjtemény

Kövess minket"

Facebook Youtube