Calendar

2019 / October <<
MTWTFSS
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3
>>

A hónap műtárgya

2019. augusztus – Menyasszonyi koszorú és faládikája

 

Néprajzi gyűjtemény, leltári szám: 2015.54.1.

Méretek: magasság: 48 cm, szélesség: 38 cm, hosszúság: 10 cm.

 

Az elmúlt évszázadokban a leányok és asszonyok hajviselete, fejrevalója mindig az adott kor divatját tükrözte. Változatosságuk ellenére a viselet a társadalmi normákhoz is alkalmazkodott. Nem volt ez alól kivétel a menyasszonyi koszorú sem, mely pontosan illeszkedett a nők családi állapotát jelző fejrevalók sorába (leány, menyasszony, menyecske, asszony).

Augusztus hónap műtárgya egy Tolna megyéből származó menyasszonyi koszorú, melyet a leszármazottak a vőlegénybokrétával együtt őriztek meg. 

 

A menyasszonyi koszorú nemcsak az esküvői öltözet kiegészítője, ékessége volt, hanem a menyasszony szüzességét, érintetlenségét is jelképezte. A lakodalom során történő ünnepélyes levétele a leányság elmúlásának és asszonnyá válásának szimbolikus kifejezésére szolgált.

A koszorú elődjének az évszázadokon át használt párta tekinthető, melyet előbbi fokozatosan szorított ki a lakodalmi viseletből az elmúlt 150 évben, átvéve sokszor annak formáját, jelentőségét. A középkor végétől a menyasszonyi koszorút élő virágokból (rózsa, gyöngyvirág, nefelejcs) kötötték, melyhez rozmaringot is tettek. A rozmaring használata napjainkban is megmaradt. Egyrészt a menyasszony tisztaságát jelképezte, másrészt örökzöld növényként a házasság remélt tartósságát, stabilitását szimbolizálta. A 19. század közepe óta az élő virágokat elkezdte felváltani a művirág koszorú, majd polgári hatásra megjelent az apró viaszgyöngyökkel díszített, fehér mirtuszkoszorú (lásd 4. kép) a századfordulón.

A kiállított fejdísz drótváz alapjára fehér szirmú és kék-piros bimbós selyemvirágokat fűztek zöld levelekkel. Közéjük viaszgyönggyel, sima és rugós fémszálakkal díszített rezgőket illesztettek. A koszorú pártaszerűen (középen magasra rakva) öleli körbe a menyasszony fejét (lásd a 1-2-3. kép). A vőlegény ruhadísze, a koszorúval megegyező viaszgyöngyökből és műselyem virágokból készült. Zakójának szíve felöli oldalára tűzték fel a státuszát jelző bokrétát.

A házassággal életük jelentős fordulópontjához érkezett a fotón látható ifjú pár. Az esemény és a tárgyak jelentőségét mutatja, hogy a menyasszonyi koszorút a vőlegény bokrétájával, az esküvői fényképpel együtt asztalos által készített üvegajtós szekrénykében helyezték el, melyet nagy becsben tartottak. A tisztaszoba falán a családi fényképek, szentképek között kapott helyet.

A gazdagon díszített láda belsejét kék papírral bélelték ki, belső oldalát pedig aranyozott szegélydísz keretezi. A fadoboz négy sarkában a házaspár nevének kezdőbetűit (fent: P.C., lent: I. H.), középen pedig házasságkötésük évszámát (1924) tüntették fel aranyozott betűkkel és számokkal. Kinézetével ellentétben a műtárgy aranyozott részei nem fémből, hanem préselt, színezett kartonpapírból készültek, melyeket a korabeli szatócsboltokban árultak, csakúgy, mint a koszorúhoz és bokrétához szükséges alapanyagokat is.

Bár a dobozkán belül található fotón látható fiatal pár neve és lakhelye ismeretlen, pár dolog elmondható róluk.  A kép mellé helyezett aranyozott angyalok jelenléte, az asszony puritán, polgári stílusú, fekete ruhája, rózsafüzére katolikus házaspárra utal. A vőlegény öltözete egyértelműen paraszti életmódot tükröz: csizmanadrág hosszú szárú bőrcsizmával. A képet nem műteremben készítették, hanem valószínűleg saját házuk tornáca előtt. A szokásnak megfelelően hátuk mögé és a földre két, nagy méretű abroszt terítettek háttér gyanánt, mely inkább a paraszti, parasztpolgári mentalitás jellemzője volt.

A 95 évvel ezelőtt készített műtárgyat olvadó viaszgyöngyei miatt főként a melegtől és napsugárzástól kellett megóvni. Szerencsére a faládika kiváló állapotban került a múzeum néprajzi gyűjteményébe. Habár a tárgyat illetően tudásunk nem teljes körű, szépsége, különlegessége (jelentése, funkciója) miatt számot tarthat a látogatók figyelmére.

 

Szöveg: Fuksz Márta

Fotó: Retkes Tamás

Grafika: Vicze László

 

Felhasznált irodalom:

Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, 2003.

Flórián Mária: Haj- és fejviseletek. In: Magyar néprajz IV. Életmód. Budapest, 1997. 694-719.

Györgyi Erzsébet: A házasságkötés szokásai. In: Magyar néprajz VII. Budapest, 1990. 32-66.

 

1. Menyasszonyi koszorú és faládikája – üveges kerete nélkül

 

2. Menyasszonyi koszorú és faládikája

 

3. Nagyítás – A házaspár fotója

 

4. Mirtuszkoszorú – néprajzi gyűjtemény 2015.46.1.

Contact

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Phone/fax: +36 74 316 222

Privacy Policy[]

Opening Hours

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Accessibility

Artwork of the Month


2019. október – Képóra

Virtual museum

Collections


Collection

Follow us"

Facebook Youtube