Szőnyi István (1894-1960) festményei Szőnyi Zsuzsa gyűjteményében

A kiállításon a Szőnyi Istvántól lányához, Szőnyi Zsuzsához, Rómába került festményeket tekintheti meg a látogató. A gyűjtemény, melynek többsége az 1940-50-es években gouache és tempera technikával készült, a közelmúltban került haza Magyarországra.

Szőnyi Istvánt (1894-1960) a 20. századi magyar festészet és grafika legnagyobb formátumú egyéniségei, legismertebb és legmegbecsültebb magyar művészei között tartjuk számon. Egyszerre volt a tradíciók folytatója és a modern művészet képviselője, belőlük alkotta meg saját markáns, semmivel sem összetéveszthető művészi világát.

Szőnyi Zsuzsa 1949-ben férjével, Triznya Mátyás festőművésszel elhagyta az országot, Rómában telepedtek le, ahol lakásuk a magyar kultúra olaszországi otthona lett. A házaspár igazi római polgárrá vált, de az itthoniaktól sosem szakadtak el teljesen, köszönhető ez az intenzív levelezésnek. Nemcsak levelek jöttek-mentek, hanem kis gouache festmények egész sora, melyek a ház körüli egyszerű eseményeket, látnivalókat örökítették meg azzal a céllal, hogy Zsuzsáék továbbra is otthon érezhessék magukat. A táblaképek egy részét még Szőnyi István juttatta ki lányának Rómába, másik részük a festő halála után, mint örökség került Szőnyi Zsuzsához.

A Rómából hazatért kollekció teljessé teszi a Szőnyi életmű megismertetését, a festő kevéssé értékelt korszakára hívja fel a figyelmet. Az utolsó másfél évtizedben született festményeken a fény szinte feloldja a konkrét látványt, izzó, vibráló foltokként jelennek meg a motívumok. Ez a fél száz darabos gyűjtemény érkezett haza - Szőnyi Zsuzsa akaratából - és mutatkozik be a hazai közönségnek.

(Németh Zsuzsa és Köpöczi Rózsa nyomán.)