Wosinsky Mór
Megyei Múzeum

Szöveg: Ódor János Gábor
Fotó, rajz: Farkas Zoltán, Csiszér Antal
Grafika: Frankné Sági Apollónia

A csonthangszerek az emberiség legősibb hangszerei közé tartoznak, ennek ellenére a Kárpát-medencében a népvándorlás korából eddig kevés hangszerleletet ismerünk. Az avar korból eddig feltárt, egy tucatnyi csontból készült fúvós hangszerek többsége férfisírok mellékleteiként kerültek elő. A halottakkal eltemetett – ún. félparalel és paralel kettős sípok közé tartozó – hangszerek darvak kb. 16–20 cm hosszúságú singcsontjaiból készültek, száranként kettő–öt, valamint öt-öt hangképző nyílással. Eredeti állapotukban egyes kutatók véleménye szerint dudák alkatrészei voltak, s ha ez a feltételezés igaz, az e sírokban fekvő személyeket dudásokként azonosíthatjuk. Elterjedését vizsgálva szembetűnő, hogy ez a fajta zeneszerszám főként az Alföld folyópartokhoz közeli temetőiben, a Duna jobb parti sávjában és a Balaton közelében bukkant elő. A sípokat az avar kor második felére, a 7. század végétől 8. század végéig terjedő időszakra lehet keltezni szegényes kísérőleleteik alapján.

A kettős sípok Ázsiában alakultak ki és számos válfaja létezik a mai napig első sorban arab népeknél. Európába a keleti lovasnomád népek hozták be ezt a hangszertípust. A kettős sípok működését a folyamatos fúvástechnika jellemzi. Ennek eredményeképpen két jól elkülöníthető minőségű hang képezhető a sípon: a hangképző nyílások nyitására megszólaló hangsúlyos hang, majd az azt követő zárásra megszólaló –mindig visszatérő- hangsúlytalan hang, vagy véghang. A játékos a sípszár valamennyi hangképző nyílását zárva tartja és csak a dallamnak megfelelőt nyitja a szükséges időtartamra, majd újra visszazárja. Öt hangnyílású sípon ötfokú (pentachord) hangsor adható elő. A cső véghangja általában nagyszekunddal mélyebb az alaphangnál. A típusát tekintve teljesen paralel kettős sípokon mindkét csövön azonos számú hangnyílás van. A játékos egyszerre kezeli mindkét cső hangnyílásait, így a megszólaló dallam egyszólamú. A közelmúltban Csajághy György zenetörténész több avar kori sípot és azok másolatait szólaltatta meg.

Tolna megyében elsőként Bonyhádon bukkant elő avar kori kettőssíp. A Hidasi Téglagyár agyaggödrében a földkitermelés több száz avar sírt pusztíthatott el, mire 2003-ban egy ellenőrzést követően sikerült leállítani a munkát a temető körzetében. A leletmentő ásatás összesen 42 temetkezés feltárását eredményezte. A 23. sír egy kirabolt, felnőtt férfi csontjait és mellékleteit tartalmazta. A korabeli sírrablás a fejre irányult, a koponyát a váz szintje felett fél méterre találták meg. A szegényes mellékletű sír legfontosabb lelete a jobb bordákon talált, kétszer ötlyukas kettős síp volt. A négyzetesre faragott csontok alsó fele gyenge állapotban maradt meg, ezért alsó felük részlegesen kiegészítésre szorult.