Wosinsky Mór
Múzeum

2013. március – Mattioni Eszter: Tavasz, 1922 körül

Esze Tamás Gyűjtemény 29 sz.

Méret: 36 x 25 cm
Technika: papír, tus, akvarell

Mattioni Eszter (1902-1993) színpompás, dekoratív festményeivel és hímesköveivel vált ismertté. A 111 éve született művésznőre egy korai grafikai munkájával emlékezünk.
Mattioni 5 évig tanult az Iparművészeti Iskola grafikai osztályában. Feltehetően IV. éves vizsgafeladata volt a Csokonai Vitéz Mihály Az esztendő négy szakasza című szonettjéhez készített Évszakok-sorozata, melynek első lapja az itt bemutatott Tavasz. Ugyanehhez a témakörhöz készült a hónapokat megjelenítő sorozat is, melyekből a tavasziakat szintén itt láthatják.
A Csokonai ihlette évszak és hónap ábrázolások rokokó idilljei díszes keretben, aprólékos részletességgel, indázó vonalakkal megrajzolt, finom színekkel megfestett jelenetek. Mattioni már e korai rajzaiban is fellelhetjük azt a festői világot, melyet az első jelentős kiállításán 1933-ban oly nagyra értékelt kritikusa, Lázár Béla: „A vonalak himbálódznak, a színek halk muzsikájának kíséretében. Sehol egy sikoly, egy hangos szó, csupa hangfogóval elsóhajtott színes álomkép. Ezt a világot vékony ecsettel lehet megfogni, finom vonalakba lehet beszorítani és izgalmas színárnyalatokkal lehet érzékíteni.”

Csokonai Vitéz Mihály
Az esztendő négy szakasza

Tavasz virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.

Nyár van nekem, s halálra fő
Szívem tüzes hevében,
Mert Ámor ég egében,
S caniculát tett benne ő.

Ősz űl setét orcámba, és
Sok búja fellegével
Özönnyi könnyzáporral és

Tél szállt fagyos jegével
Szívedbe, s abba semmi rés
Nem ég Ámor tüzével.

Mattioni Eszter 1902. március 12-én született Szekszárdon. Édesapja olasz selyemkészítési szakember, aki Bezerédj Pál hívására jött Magyarországra. Anyai nagyanyja Sass Erzsike, akihez Petőfi Sándor: A négyökrös szekér című versét írta 1845 őszén Borjádon. Apja korán meghalt; 16 éves korától olasz rokonai taníttatták.
Mattioni Eszter tanulmányait az Iparművészeti Iskola grafikai osztályában kezdte, mestere Helbing Ferenc. A Képzőművészeti Főiskolán 1923-1929 között Rudnay Gyula növendéke volt. 1926 óta rendszeresen szerepelt tárlatokon. Az első önálló kiállítása 1929-ben volt az Ernst Múzeumban. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportos kiállításon.
1931-ben a Szinyei Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíját nyerte el, melynek segítségével tanulmányutat tett Olaszországban. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d’Honeur-rel jutalmazták. 1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek akkor Aba Novák Vilmos volt a vezető egyénisége. 1940-ben a szolnoki művészeti egyesület törzstagjává választották. 1946-ban lett a Szinyei Merse Pál Társaság tagja.
A hímeskő technológiáját Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyaz cementbe. Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremti, tárgyakat, anatómiát jelez velük, utal a perspektívára, stilizált rendbe fogja a figurákat, dekoratív foltritmussá írja át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket.

Mattioni Eszter 1981-ben műveinek jelentős gyűjteményét szülővárosának ajándékozta. Budapesten 1993. március 17-én hunyt el. Alkotásainak egy része a megyeházi kiállításon tekinthető meg, előzetes bejelentkezést követően.

Fotó és szöveg: Lovas Csilla