Naptár

2021 / december <<
hkscpsv
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
>>

A hónap műtárgya

2014. augusztus – László Lajos: Uránbányászok riportkötet és a dokumentum dráma szövegkönyve

Hónap Műtárgya
2014. augusztus

László Lajos: Uránbányászok riportkötet és a dokumentum dráma szövegkönyve

Irodalmi gyűjtemény
Gyarapodási napló szám 20/2012

László Lajos írói hagyatékának jelentős gyűjteményét: köteteit, levelezését, dokumentumgyűjteményét családja ajándékozta a Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak.

László Lajos, író, újságíró (Szekszárd, 1925. szeptember 15. – Pécs, 2009. augusztus 1.) huszonegy kötetes szerző, drámaíró, regények és novellák, riportok, rádiójátékok alkotója. A Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiója munkatársaként több mint ötven éves pályafutása alatt társadalmi, nemzeti, nemzetiségi sorskérdéseket felvető, díjakkal kitüntetett összeállítások, sorozatok, műsorok szerkesztő-riportere, stúdióvezető helyettes. Mindkét területen az irodalmi szociográfia problémaérzékeny képviselője.

Édesanyja német eredetű családból származott, de a nyelvet, már nem beszélte. Édesapja szekszárdi magyar, aki viszont tökéletesen beszélt németül. A szülők hatholdnyi virág- és konyhakertészetükben gazdálkodva a minőség tiszteletére nevelték gyermekeiket, híres holland nárciszaikat mindenki csodálta.
László Lajos a hetedik, legkisebb fiúként a második világháború alatt meg szakította gimnáziumi tanulmányait, hogy idős szüleit segítse, mivel két fiútestvére elesett a fronton. Húszévesen a családfenntartó szerepét kellett vállalnia. Magánúton 1951-ben tett érettségi vizsgát. Felvették az ELTE matematika szakára, de nem tudott elszakadni az otthoni közegtől, hazajött és hamarosan a pécsi Pedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányait. Egy pályázaton elnyert lehetőség által a harmadik gyakorló évét újra Budapesten a Magyar Rádiónál töltötte. 1954-ben kitűnő minősítéssel diplomázott. 1953-ban kezdett az alakuló Pécsi Körzeti Stúdióban dolgozni.
A termelési riportok gyártása helyett a továbbtanulást választotta, 1955-ben az ELTE magyar szakán lett levelező hallgató, ahol 1958-ban diplomázott. Szakdolgozatában Pécs 1885-1900 közötti irodalmi életével foglalkozott. A doktori dolgozatában folytatta kutatását és a II. világháború után adminisztratív nyomásra betiltott Janus Pannonius Irodalmi Társaság, és az addigra nehéz sorsra jutott Várkonyi Nándor, folyóirata, a Sorsunk működésének monografikus feldolgozását végezte el. Merész ötlet volt a témaválasztás, mert a témához kapcsolódó nép-urbánus problémakört párthatározat ítélte el. 1959-ben sikeresen védte meg dolgozatát és 1962-ben bölcsészdoktorrá avatták. A dolgozata a MTA Tudománytörténeti pályázatán díjat nyert, ugyanakkor a kiadását először megtagadták, végül 1966-ban jelent meg.
A termelőszövetkezeti riportjairól ismertté váló újságírót nyughatatlan embernek ismerték. Első riport kötete, A busók földjén anyagát a Mohács-sziget környéki tanyákat járva gyűjtötte össze. A kötet tényfeltáró hangvételével, s a hivatalos politika által tagadott kisebbségi kérdést is érintő témájával méltán keltett szenzációt.
Második riportkötete az Uránbányászok 1974-ben jelent meg. Műve megint egyszerre váltott ki elismerést és indulatokat. A rádióból egy alkalommal az uránvárosi munkásszállóba, szavalóverseny zsűrijébe hívták, ekkor találkozott először a bányászokkal. Az ércbánya akkori igazgatója csak az „építő riport” ígéretével engedélyezte az anyaggyűjtést az üzem területén. Az ércbánya hosszú ideig hadifontosságú munkahelynek számított, területére csak kísérővel léphetett. A kötet nyitó írásai plasztikusan örökítették meg a IV-es üzem 1200 méteres mélységben szerzett első élményeit. Az igazgató minden leírt oldalt látni akart. Az Ércbányász című üzemi lap részleteket közölt az elkészült műből. A vezetők értetlenkedtek, a munkások a folytatást várták, a középvezetők feljelentéseket tettek ellene. Az ércbánya igazgatója az állását féltve még a nyomdában lévő végső kéziratot is elolvasta, és felháborodva hívta fel a szerzőt. A megjelenő könyvvel több héten át foglalkozott a televízió Hét című műsora.
László Lajos a riportnovella kötetében nem írt le sem technikai, sem katonai titkokat. Helyette zátonyra futott életek és sorsok izgalmas szubkultúráját találta meg témaként. „Írói módszere igen rafinált – látszólag mikrofonnal írt könyv. Élőbeszéd. Tartja a mikrofont, alig van jelen, még kérdései is alig vannak. Mégis jelen van minden mondata mögött, mérlegel, kiemel, szerkeszt és dönt. Rokonszenves írói magatartás. Tükröt tart, a következtetést az okokról, miértekről a felnőtt, gondolkodó olvasóra bízza. Nem javasol intézkedéseket. Riporter.” – írta kritikájában Tüskés Tibor. A kötet nagy figyelmet keltett, ötezer példányban fogyott el.
A siker hatására kereste meg László Lajost Nógrádi Róbert a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, hogy a könyv alapján színházi adaptáció készüljön. Nógrádi elvitte Aczél Györgyhöz a riportkötetet, aki segítette a terve megvalósulását. László Lajos hat hét alatt készítette el a darab szövegkönyvét, amelyet Katona Imre dramaturg segítségével állították színpadra. A színészek közül többen együtt laktak a munkásszállón az uránbányászokkal, s nem volt előttük ismeretlen az életük. Az előadásra készülve még a bányába is leszálltak. A színészek versengtek, hogy bekerülhessenek a darabba, így keletkeztek utólag a darab női szerepei. A bemutató előtt Aczél György is részt vett a próbákon. A dokumentumdrámát 1976. március 27-én mutatták be. A premier után csak tízegynéhány alkalommal játszották, majd még néhányszor a következő évben, a Magyar Rádió és a Televízió is bemutatta. A darab bemutatását ellenző ércbánya-vezetők elérték, hogy Sugárbányászok címmel ellendarab készüljön.
Az uránbánya nyújtotta téma gazdag anyagából két további kötetben jelentetett meg novellákat (Esték a klubban, 1975; Föld felett, föld alatt, 1976). 1995-ben az Isten veletek Uránbányászok c. kötetben az 1974-es írásokat bezárásra ítélt uránbánya helyzetképével és néhány egykori riportalanya sorsának bemutatásával egészítette ki.

László Lajos művei:
Sorsunk, 1966; A busók földjén, 1969; Uránbányászok, 1974; Esték a klubban, 1975; Föld felett, föld alatt, 1976; Judit 1978; Infarktus, 1978; A hatodik nap, 1978; Kanyarkulcs, 1979; Rétisasok, 1980; Jégszikrák, 1984; Jákob kútja, 1986; Szívhalál(ok), 1987; Halálpokla, 1990; Tigrismosoly, 1990, Könyörgés a hontalanokért, 1993, Isten veletek uránbányászok, 1995; Dismas alászáll a pokolra, 2000; Hello kisfiú, 2002

László Lajos életmű-válogatását és Olasz István Sziklahasadékban című az író pályaképét bemutató kötetét a Babits Kiadó adta ki. Az ismertető Olasz István művének felhasználásával készült.

Összeállította: Lovas Csilla
Grafika: Frankné Sági Apollónia

lászlólajos könyv

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

Kövess minket"

Facebook Youtube