Wosinsky Mór
Megyei Múzeum

2014. február – Kályhacsempe várkastély ábrázolásával

Régészeti gyűjtemény

Leltári szám: 58.161.

Ismeretlen lelőhely

 

 

Az Alpok térségétől északra, és keletre, így Magyarországon is a lakáskultúrának egy fontos eleme terjedt el a 13-14. századtól. A lakóhelyek fűtésére egy speciális berendezést, a kályhát alkalmazták. A kályha a lakóhely kényelmét a meleg mellett oly módon is biztosította, hogy a tüzelés során keletkező füstöt kéményen vezette el, így a szoba füstmentessé vált. (az egyik első kályha ábrázolás – Franz nyomán)

A kályhákat kezdetben pohár formájú, cseréptárgyakból készítették. Később a kályhaszemek mellett tál formájú elemeket is használtak. A darabokat agyagba rakták, a szájjal kifelé álló edények nagy hőleadást biztosítottak.

A királyi udvarokban hamarosan négyzetes és téglalap formájú, mázzal borított lapokból készítettek kályhákat. A csempekályhák a 14. századtól igen sok változatban voltak divatban. A királyi udvar mellett főúri kastélyokban, kolostorokban fűtöttek velük országszerte. A mezővárosokban a tehetősebb polgárok is használták egyszerűbb és díszesebb formáit.

Tolna megyében Ozoráról, a várkastélyból ismerünk főúri kályhákat. A várkastély tulajdonosai a kor divatjának megfelelően állítottak újabb és újabb kályhákat. (lovagalakos kályha: rajz Sabján Tibor) A Sárközben Ete mezőváros lakói is használtak szemeskályhákat. (szemeskályha: Sabján Tibor rekonstrukciója) Etén a 16. században azonban Salzburgból származó minták alapján díszes tapétamintás kályhák is álltak. (színes tapétamintás kályha: terv: Vizi Márta, grafika: Tövisháti Béla) A középkori szemeskályha formát a 20. század elejéig megtartották a parasztházakban épült kályháknál.

 

A múzeum gyűjteményébe 1958-ban került beleltározásra egy különleges, Tolna megyében egyedinek számító kályhacsempe. A leltárkönyv szerint a „Szelimonics” hagyatékból származik. Szelinevits Bódog alsópéli lakos többek között műtárgyak kereskedésével foglalkozott a 19. század végén. Minden bizonnyal ennek révén kerülhetett a kályhacsempe a birtokába, majd hagyatékából a múzeum gyűjteményébe, ahol már torzított alakban rögzítették gyűjtője nevét.

 

A négyzet formájú, mázatlan kályhacsempe előlapján egy csúcsára állított négyzetben látható egy sajátos ábrázolás. Egy, a négyzet alsó sarkából kinövő virágcsokor tetején egy öt tornyú várkastély látható. A várkastély alapjánál bal oldalt G, jobb oldalánál KI betűk vannak. A középső toronytól balra lévő torony sisakja mellett kétoldalt H és W betűk látszanak.

A középső négyzet oldalai a csempe sarkainál hoznak létre háromszög alakú mezőket. Ezekben a mezőkben a sarokból kihajló háromágú növények, közepükön feltehetőleg szeder ábrázolás látható.

A múzeumban található csempéhez hasonló darabokat Soproni Olivér publikációja alapján Erdélyből ismerünk többféle változatban. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében is Erdélyből származó példányok vannak. (Vida Gabriella közlése)

 

Szöveg: Vizi Márta

Grafika: Frankné Sági Apollónia