Naptár

2022 / december <<
hkscpsv
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
>>

A hónap műtárgya

2015. augusztus – Csillár töredéke az ozorai várkastélyból

A hónap műtárgya

2015. augusztus

Csillár töredéke az ozorai várkastélyból

Régészeti gyűjtemény

Leltári szám: OZ.2015.51.1.

Tolna megye északi szélén, a Sió völgyében található Ozora. 1416-ban adott Zsigmond király engedélyt Filippo Scolarinak, hogy magyarországi birtokai bármelyikén, de különösen Ozorán kőből vagy fából várat, erősséget vagy kastélyt építtessen, tetszése szerint. A felépült vár egy négyzetes alaprajzú, zártudvaros, egyemeletes palotából, valamint egy azt övező és ugyancsak négyzetes alaprajzú külső várfalból állott, az utóbbi sarkain kerek tornyokkal. A déli oldalon hídon át lehetett megközelíteni a külső fal kapuját. A palotán a nyugati oldalon található a bejárat, amely minden bizonnyal csak a gyalogos közlekedést tette lehetővé. Az épület jegyeit tekintve a hazai, 15. század első felére jellemző késő gótika hatása a döntő.

A várkastély kutatásának gondolata már az 1960-as évek elején felmerült, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai előzetes felméréseket készítettek. A tényleges kutatás 1981-ben kezdődött meg Feld István vezetésével. A mintegy másfél évtizednyi intenzív régészeti és műemléki kutatás, az előkerült leletanyag feldolgozása napjainkig folyik.

A fém leletanyag feldolgozása során Gere László a bronzból készült töredékek között világítási eszközként szolgáló tárgyak csoportját határozta meg. Ezek között asztali gyertyatartók és csillár töredékei voltak. A tárgyak vizsgálata során röntgenemissziós vizsgálatra is sor került. Az anyagvizsgálattal bizonyítani lehetett tárgytöredékek összetartozását, közeli anyag-összetételű tárgyak egy műhelyhez tartozását. Így két csillár létezésétre derült fény, amelyek töredékei a 15. század végén, 16. század elején, és a hódoltságkor elején kerültek földbe.

Csillárrekonstrukció:

Az Ozorán talál töredékeket meghatározásához Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár című képe adott segítséget. A házaspár feje felett függő csillár cseppfogó tányérja azonos az ozoraival. Az ozorai csilláralkatrészeket párhuzamaik és anyagösszetételük alapján a 15. század elejére keltezhetjük. Minden bizonnyal Ozorai Pipo megbízásából vásárolták ezeket Flandriában vagy Dél-Németországban, s szerelték fel őket a várkastélyban.

2013-ban egy újabb csillárkar töredék került elő Feld István feltárásán, a külső fal nyugati oldalánál nyitott XXIX. szelvényben. A csillárkar íves, egyik oldalán a középső dobhoz illeszkedő talpban végződik. Másik vége töredékes, a cseppfogó tányért tartó rész letörött. Az íves karhoz alul kis kacsszerű, öt áttört dísz csatlakozik. Felül az ívet két keskenyebb, csúcsban összefutó, íves pánt tölti ki, csúcsán háromkaréjos résszel. Az alsó szélesebb, és a felső két keskenyebb ív közötti részben egy csillag látható.

A kétségkívül csillárkarnak meghatározható darab egy újabb, harmadik csillár létezésének bizonyítéka. Ez a csillár azonban nem csak stilárisan, de méretében, anyagösszetételében és színében is eltérő a korábbitól. A cink rovására jelentős mennyiségben nikkelt tartalmazó ötvözet már elveszette aranysárga színét, de az így keményebbé váló anyag vékonyabb, karcsúbb csillár készítését tette lehetővé. Az eltéréseknek az oka lehet egyrészt, hogy nem teljesen egy időben készültek a csillárok. Másrészt nem egy helyen készültek, nem egy műhely termékei. Az új csillárkar töredék részletes vizsgálata, árnyaltabb képet ad majd a 15. század első harmadának kereskedelmi kapcsolatairól és életmódjáról is.

Az anyagvizsgálat a részecskék keltette karakterisztikus röntgensugárzáson detektálásán alapuló PIXE (Particle Induced X-ray Emission) módszerrel készült a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontban. A vizsgálat során részecskegyorsítóval előállított nagyenergiájú proton nyalábbal sugározták be a mintát és az így keltett karakterisztikus röngensugárzás mérésével határozták meg az összetételt. Az új csillártöredék mintegy 80% rezet tartalmazó réz-cink-ón-ólom ötvözet, amely a szokásosnál nagyobb mennyiségben tartalmaz arzént és antimont.

Szöveg: Feld István – Gere László – Kovács Imre – Vizi Márta

(ELTE BTK Középkori és Koraújkori Régészeti Tanszék – Forster Központ – MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont – Wosinsky Mór Megyei Múzeum)

Fotók: Retkes Tamás, Vizi Márta, Gere László, Kovács Imre

1. kép: Csillárkar. Fotó: Retkes Tamás

1. kép: Csillárkar. Fotó: Retkes Tamás

2. kép: A várkastély északról. Fotó: Vizi Márta

2. kép: A várkastély északról. Fotó: Vizi Márta

3. kép: Cseppfogó tányér. Fotó: Gere László

3. kép: Cseppfogó tányér. Fotó: Gere László

4. kép: Csillárrekonstrukció – Gere László

4. kép: Csillárrekonstrukció – Gere László

5. kép: Csillár Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár. – In: Van Eyck festői életműve. Corvina 1993, XLI. tábla nyomán

5. kép: Csillár Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár. – In: Van Eyck festői életműve. Corvina 1993, XLI. tábla nyomán

6. kép: A vizsgálat. Fotó: Kovács Imre

6. kép: A vizsgálat. Fotó: Kovács Imre

 

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

A hónap műtárgya


2022. december -A Hradek bádogoscsalád cégére

Virtuális múzeum

Gyűjtemények


Gyűjtemény

Kövess minket"

Facebook Youtube