Naptár

2022 / július <<
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
>>

A hónap műtárgya

2015. február – Római kori aranyozott bronz lovas szobor töredéke

A Hónap Műtárgya
2015. február

Római kori aranyozott bronz lovas szobor töredéke

Régészeti Gyűjtemény
Leltáriszám: R 46.933.1.
Lelőhely: Aparhant, Csorgó
Az Aparhant déli határrészében lévő lelőhely Wosinsky Mór kutatása által vált ismertté, ahol múzeumunk alapítója az 1880-as években több területen is végzett ásatásokat. Ennek eredményeképpen került elő a kiállított szobortöredék. Wosinsky 1896-os publikációjában így ír róla: „Ugyane részen találtatott Kriszt nevű polgár dülőjében egy aranynyal plakirozott, óriási bronz szobor töredéke, mely egy ló hátsó két lábának részét és s nemzőszervét ábrázolja. A szobor, arányai után itélve, a kettős természetes nagyságnál nagyobb volt.” A csődör genitáliáját ábrázoló töredék jelentőségét egyrészt az adja, hogy az egész Római birodalom területéről alig száz lovas szobortöredéket ismerünk, mivel a bronzból öntött szobrok értékes fémanyaguk miatt (a Róma városi Marcus Aurelius lovas szobor és néhány Vezúv városból származó emlékmű kivételével) jórészt megsemmisültek, beolvasztásra kerültek. Másrészt pedig az a leletünk jelentősége, hogy a készítésének technikájáról sokat tudhatunk meg általa.
A lelőhelyen a római korban egy nagyméretű épületegyüttesből álló birtokközpont (ún. villa) állt. Előfordul ugyan, hogy a birodalmi arisztokrácia egyes tagjait saját villáikban lovas szoborral tisztelték meg, azonban ilyen Pannoniában egyelőre nem bizonyított. Az a valószínűbb, hogy a lelőhelyre később, feldolgozandó bronz nyersanyagként hurcolták el a valamelyik nagyobb városban, vagy erődben a császárkultusz kötelező elemeként állított lovas szobor egy töredékét. (A település lakott volt a népvándorlás korban is, mint azt Csiszér Antal és Ódor János Gábor terepbejárásai igazolták.)

A tárgy leírása:
Ló életnagyságú alhasi része a vaszorával (vaszora a lovaknál a hímvesszőt ernyedt állapotban rejtő tasak), a herezacskó helyével és mindkét comb belső tövével. A töredéket mindenhol szabálytalan törésfelület határolja, amelyből több helyen is repedések indulnak. A vaszora tövében, annak bal oldalán az öntvény eltörött, amely mentén enyhén torzult, deformálódott. Az öntvény külső felületén az aranyozás alig sérült. Méretei: 34,5 x 24 x 12,3 cm, falvastagság: 0,35–0,5 cm.

Technikai megfigyelések:
Az öntvény falvastagsága vékony és egyenletes, amely követi a szobor külső felületének vonalát. A vaszora belső oldalán a viasz ujjakkal való bedolgozásának nyomai látszódnak, ezért a készítés segédnegatívokkal történt. Az öntvény jó minőségű, intenzív hidegmunkára csak a herezacskónál volt szükség. A comb hajlatában és a vaszorán a külső felületen sűrű ráspolynyomok látszanak. Két távtartó szeg négyzetes lyuka azonosítható. A vaszora jobb oldalán, távolabb egy 0,35 x 0,35 cm nagyságú négyzetes lyuk ismerhető fel, amelyet kívülről nem tüntettek el tapasszal. A combhajlatban levő lyuk valószínűleg nem volt feltűnő helyen, ezért nem került sor az eltüntetésére sem. A bal oldali közelebb elhelyezkedő lyukat viszont 0,7 x 0,9 cm nagyságú tapasz fedi, amely kívülről az aranyozás miatt alig látszik. A jobboldali törésfelület mentén egy kiesett téglalap alakú tapasz fészke őrződött meg. A herezacskót külön, még a tűzaranyozás munkafolyamata előtt illesztették a szoborhoz. (A vaszora két oldalán ugyanis az aranyozás hiányzik, ívelt széle jól kirajzolja a herezacskó széleit.) Erre az eljárásra minden bizonnyal öntési hiba miatt került sor. A helyén látható 3,9 x 7,3 cm nagyságú ovális hiány széle ugyanis nem törésfelület, hanem varratos, amely arra utal, hogy a bronz itt nem tudta teljesen kitölteni a negatívot. Az utólag öntött herezacskót nem forrasztással, hanem csapolással rögzítették, amelynek négyzet keresztmetszetű vastüskéje a helyén őrződött meg, belül derékszögben meghajtva. A vaszora hátsó oldalán hidegmunkával egy fészket alakítottak ki abból a célból, hogy a pótlás jobban illeszkedjen, nagyobb felületen felfeküdjön az öntvény felületére.

Felhasznált irodalom:
Wosinsky Mór: Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig I–II. Budapest 1896.
Thomas Edit: Anyag és technika. In: (Szerk. Fitz J.) Római bronzművesség Pannoniában. IKMK D sorozat 148. Székesfehérvár 1982.
Ódor János Gábor: 5. századi leletek Aparhantról. In: (Szerk. Bende L.–Lőrinczy G.–Szalontai Cs.) Hadak útján. Szeged 2000.
Mráv Zsolt.: Egy különleges császárkori bronz lovas emlékmű töredéke Odiavumból (Almásfüzitő, Komárom-Esztergom megye). Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 17. Tata 2011.

Szöveg: Czövek Attila
Grafika: Frankné Sági Apollónia

Marcus_Aurelius

Marcus Aurelius lovas szobra

aparhanti_1

1) Ráspolynyomok
2) Távtartó szeg négyzetes lyuka
3) Az egyik távtartó szeg négyzetes lyukát a külső felületen elfedő tapasz
4) Kiesett téglalap alakú tapasz fészke
5) A herezacskót rögzítő vastüske

aparhant_2

1) A viasznegatív ujjakkal való bedolgozásának nyoma az öntvényen
2) A herezacskót rögzítő vastüske
3) A külső felületen tapasszal fedett négyzetes lyuk
4) Távtartó szeg négyzetes lyuka

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

Kövess minket"

Facebook Youtube