Naptár

2022 / december <<
hkscpsv
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
>>

A hónap műtárgya

2016. augusztus – Litográf negatívkő

Néprajzi gyűjtemény

Leltári szám: 61.22.1.

Méretek: hosszúság: 67 cm, szélesség: 52 cm, magasság: 9,5 cm

A céh az azonos szakmát folytató kézművesek érdekvédelmi szervezete volt a feudalizmus korában. Végső felszámolásukra csak 1872-ben került sor. A céhes ipartörténet korából rengeteg tárgyi emlék maradt fent, melynek egyik különleges példánya a márványból faragott litográf negatívkő (1. ábra), mellyel a szekszárdi mészáros céh mesterlevelét nyomtatták az 1830-as években.

A kövön látható szöveg tanúsága szerint a Tolna megyei „nemes mészáros czéhbeli mesterek”adják „tudtára mindenkinek, akiknek illik”, hogy céhlegényüket felszabadították, azaz önálló mesterré avatták. A mesterré válásnak a céhek fennállása alatt mindig nagyon szigorú feltételei voltak. Az inasként és legényként eltöltött sok éves tanulás, a külföldön való vándorlás és tapasztalatgyűjtés után tudásukat bizonyítandó vizsgát tettek – úgynevezett céhremeket készítettek – a legények a mesterek előtt. A mészárosok esetében ez a szarvasmarha szakszerű levágásából és feldarabolásából állt.

A Tolna megyei egyesült mészáros céh 1749-ben alakult meg. Erről tanúskodik a céhlevélen látható pecsét (2. ábra) is. A korábban kézzel írt mesterleveleket váltotta fel a litográf márványkővel való sokszorosítás lehetősége. A litográf eljárással történő kőnyomtatás a Münchenben élő Alois Senefelder nevéhez fűződött, aki az 1790-es évek végén találta fel és dolgozta ki az addig nem ismert új nyomtatási technológiát. A bonyolult kémiai reakciókra alapozott eljárás során – mely a víz és a zsír kölcsönös taszító tulajdonságára épült – mind a nyomó-, mind a nyomtatandó felületet kezelték, és ezáltal befolyásolták a papír festékfelvevő képességét. A litográfiai nyomtatás kezdetekor kőtáblákat, márványtáblákat használtak nyomófelületként. Igazi mestermunkának számított a márványtábla kifaragása, az aprólékos díszkeret elkészítése, illetve a tükörírással megírt szöveg kivésése, mely a nyomtatás után lett balról jobbra olvasható.

A litográf negatívkő pontos korát nem ismerjük, de egyéb források segítségével megállapíthatjuk, hogy valamikor 1832 és 1838 között keletkezhetett. A múzeum gyűjteményében 1832-ből származik a legkorábbi, kézzel írt és díszített mészáros mesterlevél (3. ábra), majd 6 évvel később már a nyomtatott (2. ábra) szabaduló levelet használta a céh, melyet az addigra elkészült litográf negatívkő segítségével készítettek.

A mesterleveleken felfedezhetőek a korszakra és céhre jellemző formai követelmények, melyek között számos apró eltérést is találhatunk a részletesebb vizsgálódás során.

A nyomtatással készült szövegen (2. ábra) látszik, hogy a személyes adatok helyét (nevek, helységek, időpontok) üresen hagyták a márványkő faragásakor, és minden alkalommal kézzel töltötték ki.

A szövegek körüli gazdagon díszített keret jellemző motívumai a címer és a hozzá tartozó angyalok, a virágkompozíció, a bőségszaru, a céhpecsét körüli növénykoszorú oroszlánokkal és drapériával. Szekszárd – mint híres borvidék esetében nem véletlen – hogy a címert szőlőfürtös koszorú veszi körül. Szinte kihagyhatatlan az adott céhre jellemző tárgyak, mesterségbeli eszközök megjelenítése. A mészárosok esetében főként az ökörfej, a bárd, a kés, a mérleg jelképezte a szakmát, melyek a hivatalos céhpecséteken is helyet kaphattak.

Külön figyelmet érdemel Szekszárd mezőváros látképe, mely az 1830-as állapotokat tükrözi. A litográffal elkészített fekete színű nyomtatás után kézzel festették ki a képet, illetve rárajzolták a hiányzó részeket. Szekszárd város szimbólumait jelenítették meg mindkét mesterlevélen: a szőlővel borított dombvidéket, a présházakat, de a legjelentősebb épületek is helyet kaptak, mint a vármegyeháza, a katolikus templom, (az 1832-es mesterlevélen a református templom is), a legelő szélén álló marhavágóhíd, valamint a Bartina-hegyen álló három kereszt. Az aprólékosan kidolgozott 1832-es mesterlevélen a három kereszt között még a két szobor alakzata is látható.

A litográf kő, mint műtárgy történetét csak részleteiben ismerjük. 1961-ben Babus Jolán – a múzeum akkori munkatársa – talált rá a kőre a Mérey utcában. Az emeletes Boda-présház (4. ábra) földszinti részének verandájába volt befalazva. A ház ekkor már dr. Schneider Zoltán szekszárdi szakorvos tulajdonában volt, aki a múzeumnak ajándékozta a követ. Tóth István – szintén a múzeum régi munkatársa, állandó ásatási munkása – véste ki (5. ábra) és hozta be négykerekű kiskocsin (6. ábra) a körülbelül 60-70 kg-os márványtáblát, mely azóta gazdagítja a néprajzi gyűjteményt.

Szöveg: Fuksz Márta

Grafika: Sági Apollónia

Fotó: Retkes Tamás

 

Felhasznált irodalom:

 

ÉRI István – NAGY Lajos – NAGYBÁKAY Péter (szerk.): A magyarországi céhes kézművesipar forrásanyagának katasztere. I—II. Budapest 1975-76.

Dr. GARA Miklós (szerk.): Nyomdaipari enciklopédia. Budapest, 2001.

SELMECZI KOVÁCS Attila: Mészáros- és hentesipar. In: Magyar Néprajz III. Kézművesség, Budapest, 1991. 214-220.

Dr. SZILÁGYI Mihály: Szekszárd a kései feudalizmus korában (1686-1847). In: Szekszárd város történeti monográfiája, Szekszárd, 1990. 95-208.208.

_MG_4679-80-81

IMG_0073

2. ábra (WMMM Történeti gyűjtemény) – Tolna megyei mészáros céh mesterlevele 1838.

IMG_0074

3. ábra (WMMM Történeti gyűjtemény) – Tolna megyei mészáros céh mesterlevele 1832.

F._2_506

4. ábra (Néprajzi gyűjtemény) – Boda présház (Dr. Schneider Zoltán háza) 1961.

F._2_507

5. ábra (Néprajzi gyűjtemény) – Tóth István bontja a követ. 1961.

F._2_509

6. ábra (Néprajzi gyűjtemény) – Tóth István a kővel a múzeum előtt. 1961

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

A hónap műtárgya


2022. december -A Hradek bádogoscsalád cégére

Virtuális múzeum

Gyűjtemények


Gyűjtemény

Kövess minket"

Facebook Youtube