Wosinsky Mór
Múzeum

2016. május – Wosinsky Mór: Tolnavármegye története I. rész és a könyv eredeti nyomódúcai

A hónap műtárgya

2016. május

Wosinsky Mór: Tolnavármegye története I. rész

Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig 1-2. kötet

WMMM Könyvtári Gyűjtemény

Ltsz: 4443/I-II., raktári jelzet: 943.9 W96

és

Wosinsky Mór: Tolnavármegye története c. művének eredeti nyomódúcai

WMMM Újkortörténeti gyűjtemény

Ltsz.: 2015.33.3., 2015.33.11., 2015.33.14.

 

 

A mű adatai

 

Kiadás helye, ideje: Budapest, 1896 (1-2. kötet)

Kiadó, nyomda: Tolna vármegye, Franklin Társulat Nyomdája

Mérete: 26×18 cm

Oldalak száma: [6] 512 p., [8] t (5 kétlapos, 3 színes), [1] kihajtható térkép, nyomtatott hártyapapírral (1. kötet), p. 515-1055., [20] t. (6 színes)+ 1 kihajtható térk. mell. (2. kötet)

Típus: nyomtatott könyvlapok; korabeli bordázott, aranyozott gerincű félbőr kötésben; a borítón dombornyomással Tolna vármegye címere látható; foltos, sérült borító

 

 

A mű előkészületei

 

Tolna vármegye történetének megírását már 1874-ben Novák Sándor paksi orvos és régiséggyűjtő is tervezte. 88 kérdésből álló nyomatott felhívást bocsátott ki a megyei birtokosokhoz, mert egy nagy átfogó munka megírását tervezte, azonban a feladat nem sikerült, hisz annak ellenére, hogy sok anyagot gyűjthetett össze, azoknak holléte ismeretlen maradt. A régészettel foglalkozók szélesebb körben is érdeklődtek Tolna vármegye őstörténete iránt. 1882-ben megalakult a Tolnavármegyei Régészeti Egyesület, melynek célja a megyében előkerülő régészeti kincsek megmentése és a kutatások figyelemmel kísérése lett volna, de sajnos csak az alapszabályok kidolgozásáig jutottak. 1885 januárjában a törvényhatósági bizottság Péczhy József tolnai prépost indítványára elhatározta, hogy a honfoglalás ezeréves évfordulójára megíratja a megye történetét. Egy bizottság is alakult, mely Kammerer Ernőt kérte fel a monográfia megírására. A hatalmas munkára egyedül nem vállalkozhatott, ezért kérte fel az akkor Závodon plébános Wosinsky Mórt, aki addigra az őskor kutatásában már országos hírnevet szerzett, hogy a „régészeti korok” feldolgozásában segítsen.

Wosinsky hatalmas energiával látott neki a megye még hiányzó, vagy alig ismert emlékeinek összegyűjtéséhez, felkutatásához. Ígéretet kapott arra, hogy adatgyűjtő munkájában segíteni fogja őt a megalakult Régészeti Egyesület, azonban munkájával magára maradt. Így Novák Sándor példáját követve, az alispáni hivatal segítségével kérdőíveket küldött ki a megye minden községébe. A tíz évig tartó munka során a vármegye valamennyi településén kérdőíves adatgyűjtést követően a fontosabb lelőhelyeken ásatásokat végzett. A lelőhelyek kutatását időrendben hajtotta végre. Az ásatások nyújtotta adatok mellett felhasználta Hőke Lajosnak és Szelle Zsigmondnak Tolna megyét illető kutatásait is.

Wosinsky így ír erről az időszakról: „Lengyeli sikereim óta most már az egész vármegyének lettem bolygó régésze, mindenütt ásattam, kutattam s az eredményeket irodalmilag feldolgoztam. Így jelent meg azután évek során át dolgozataimnak hosszú sorozata…”.

Wosinsky az ásatások nagyobb részét a Magyar Nemzeti Múzeum költségén végezte, így a kiásott leletek többsége is oda került. Ezen is felbuzdulva 1895-ben vetette fel a nyilvánosság előtt először a megyei múzeum létrehozásával kapcsolatos javaslatait.

A mű leírása és korabeli visszhangja

 

A két kötetes munka 1896 májusában Budapesten jelent meg Tolnavármegye története az őskortól a honfoglalásig címmel, melyet a törvényhatósági bizottság millenniumi közgyűlésén mutattak be. A folytatását, Tolnavármegye a honfoglalástól az újkorig című kötetet Kammerer Ernőnek kellett volna megírni, de a mű soha nem készült el.

A kétkötetes munka nem csak a megye monográfiája, hanem régészeti kézikönyv is, e mellett tudománynépszerűsítő és irodalmilag az egyik legjobban, a nem szakértő számára is legérthetőbb műve Wosinskynak.

Az első kötet a paleolit-, neolit- (kőkor) és bronzkor emlékeit vizsgálja, a második kötetben a vaskort tárgyalja a kelták, a rómaiak és a népvándorlás időszakára bontva. A mű minden korszakon át két részre oszlik, minden egyes korszak általános jellemzése után a megyei lelőhelyek betűrendes mutatója áll. Ezen pontos, részletes felsorolások a leírásokkal és térképekkel együtt kitűnő tájékoztatást nyújtanak a vármegye őstörténetéről.

A kötetek megjelenése megyeszerte feltűnést keltett. Ritkaság számba ment, hogy a millennium évére egy megye monográfiája elkészült. A szakmai érdemeken túl látványra is figyelemfelkeltőek vaskos 1055 oldalnyi terjedelmükkel, 3600 ábrával és 3 térképpel. Az alispán a monográfia egy-egy példányát ajándékképpen szétküldte az ország törvényhatóságainak és a megye minden községének. A szakma nagyrészt elismeréssel nyilatkozott a műről, a sajtó azonban, néhány vidéki lap kivételével, tudomást sem vett róla. Ennek ellenére Wosinsky folytatta eredményes szakmai munkálkodását, elkezdődött a múzeumszervezés időszaka.

 

A nyomódúcok

 

Érdekesség, hogy Wosinsky Mór: Tolnavármegye története című művéhez az illusztrációkat 1896-ban ún. nyomódúcokkal (klisékkel) készítették el. Az eredeti, különböző méretű nyomódúcokból 16 darabot a múzeum munkatársai találtak meg 2015-ben. A klisék egy céhládából kerültek elő. Valószínűleg a második világháború előtti raktárrendezések vagy -menekítések során kerültek ezek a ládába. A könyv illusztrált lapjainak nyomása után a kliséket a nyomda visszaadta Wosinskynak. Ezeket 2015-ben megtisztították, hiszen az ónpestis nyomai már látszódtak az ónlemezeken.

A klisé összefoglaló neve mindenféle magasnyomtatásra alkalmas lemeznek, nyomóformának. Ezek fémre vagy fára szerelt, gravírozott réz-, cink-, vagy ónlemezek, amelyekről illusztrációt vagy szöveget nyomtatnak. A klisék anyaga leggyakrabban cinklemez, de készítenek kliséket magnéziumlemezből, gumiból és műanyagból is. Az anyag megválasztása a nyomandó példányszám és a papír minőségének függvénye. A nyomódúcokat a fémlemezre átvitt kép (rajz) maratásával, fém-, illetve műanyag lemez elektronikus vésésével, valamint fotopolimer anyagok felhasználásával lehet készíteni.

A magasnyomtatást egy szűk területen ma is alkalmazzák – magánkiadású, korlátozott példányszámú könyvek és kis volumenű munkák, például meghívók és hasonmás könyvek készülnek ezzel az eljárással.

 

 

 

Felhasznált irodalom

Wosinsky Mór: „…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…” (szerk. Gaál Attila). Szekszárd: WMMM, 2005

Haugh Béla: Wosinski Mór életrajza. Szekszárd: Molnár Mór Könyvnyomdája, 1908

Nyomdaipari enciklopédia (főszerk. Gara Miklós). Budapest: Osiris, 2001

 

Szöveg: Hucker Veronika

Fotó: Retkes Tamás