Wosinsky Mór
Megyei Múzeum

2017. március – Rákosi Mátyást köszöntő zománctábla

A személyi kultusz helyi megnyilvánulása – Rákosi Mátyást köszöntő zománctábla

 

Újkortörténet, tárgyi gyűjtemény, leltári szám: 98.210.1.

Méret: szélessége: 39,5 cm, magassága 30 cm.

Anyag: zománcozott fém

 

A Wosinsky Mór Megyei Múzeum újkortörténeti gyűjteménye 1998-ban három zománctáblát vásárolt László Zoltán bonyhádi régiség-kereskedőtől. A tárgyak érdekességét készítésük helye, keletkezésük ideje és felirataik adják: egy olyan kor jellemzői, amely történelmünk legnehezebb, legszomorúbb időszakai közé tartozik.

A második világháború után Magyarország a nagyhatalmak döntései nyomán a szovjet érdekszférába került, hosszú évtizedekre meghatározva a politikai, gazdasági, társadalmi fejlődés irányvonalát. A demokratikus átalakulás rövid ideig tartó illúziója után az 1940-es évek végén mindjobban kiteljesedtek a szovjet mintára berendezkedő diktatúra, a rendőrállam formái, melyről néhány szó is érzékletesen mutatja be az 1950-es évek elejének Magyarországát. A törvénysértések, koncepciós perek, a mezőgazdaság rovására erőltetett iparosítás, erőszakos tsz-szervezések, kulákok, értelmiségiek üldözése, kitelepítések, egyházak elleni retorziók, a félelem légköre, jegyrendszer, áruhiány és súlyos szegénység jellemezte a mindennapokat. Ugyanakkor a teljes állami irányítás alá vont tömegkommunikáció, az újságok, rádió, a munkahelyi, iskolai propaganda a sikert közvetítette, amit Rákosi Mátyásnak, a kommunista párt főtitkárának tulajdonították.

Rákosi Mátyás államilag gerjesztett mítoszának mintáját a Szovjetunióban már évtizedek óta egyre erősebb Sztálin kultusz adta, melynek csúcsa 1949-ben a 70. születésnap volt. Rákosi 60. születésnapját is erre a forgatókönyvre tervezték, persze kínosan ügyelve arra, hogy a tömjénezés ne szárnyalja túl a „nagy tanítómesterét”, ezért Rákosi csak Sztálin „legjobb tanítványa” lehetett. Az 1952. március 9-i születésnapot több mint fél évig készítették elő, szocialista munkaversenyeket hirdettek, a gyárak, dolgozók, iskolák, pártszervezetek „önként” vállaltak túlmunkát, ajándékok készítését. A születésnap előestéjén nagyszabású ünnepséget és a születésnapi ajándékokból grandiózus kiállítást rendeztek.

Ezen ajándékok sorába tartozik kiállított műtárgyunk is. A táblán középen Rákosi Mátyás arcképe van, baloldalt háborús romok, jobbra a kommunista pártot és az ötéves tervet dicsőítő jelmondatok, a portré az évfordulót éltető köszöntés: „Éljen szeretett vezérünk, a 60 éves Rákosi Mátyás elvtárs, a dolgozó magyar nép régi harcosa, rombadöntött hazánk újraalkotója!” A táblát a Bonyhádi Zománcgyárban készítették, melynek ideje is viszonylag jól körülhatárolható: 1952. február 4-én kapták meg a II. fokozatú élüzem címet, a születésnap március 9-én volt, tehát a tábla készítésének idejét 1952. február közepére-végére tehetjük. Külön érdekesség, hogy a Völgységi Múzeumban található egyik faliújság, mely a 60. születésnap tiszteletére készült és a zománcműhely falán volt, fő helyen az általunk kiállított tábla pontos rajza helyezkedik el.

A tervet a gyárban 1927 óta dolgozó kiváló litográfus, Kollmann Jenő készítette, korábban ő rajzolta meg a gyár oroszlános emblémáját is. A kor szellemének megfelelően minden jeles politikai eseményről, nevezetes személyről, baráti országok politikusairól készítettek táblákat általában két példányban, egyiket a zománcműhely falán helyezték el, a másikat a megfelelő helyre küldték. A táblagyártásnál alkalmazott technológia megegyezik a litográfiák készítésével, azzal a különbséggel, hogy míg a kőlapról a papírlapra történő átnyomtatással a papírplakát már készen van, zománctábla még koránt sem. A táblát először egy alapszínnel, többnyire fehérrel lezománcozzák, az ábrát tartalmazó selyempapírt ráfektetik, a zsíros réteget gumihengerekkel átradírozzák, átnyomják, hogy a rajz a táblára kerüljön. A papírlap lefejtése után az ábra zsíros réteg formájában ott marad a táblán. Ekkor viszik rá a színes zománcot – többnyire – sima írótollal: a tollat bemártották a színes zománciszapba, és átvitték a beszínezendő felületre, melyet a végén kiégettek.

A különleges zománctáblák közül még kettő található gyűjteményünkben, a pártkongresszus tiszteletére készült és a Bonyhádi DISZ-szervezet zománctáblája is.

 

Felhasznált irodalom

„Rákosi elvtárs élete” – egy hatvan évvel ezelőtti sztárkiállítás rétegei. Ethnographia, 2012/1. 1-47.No. 1.

Gergely Jenő‑Izsák Lajos, A huszadik század története. Bp. 2000.

http://magyarmuzeumok.hu/kiallitas/506_rakosi_szuletesnapja

http://rakosi60.blogspot.hu/

Kolta László: Bonyhádi arcképek. Bonyhád, 2000.

Pünkösti Árpád, Rákosi a csúcson 1948-1953. http://mek.oszk.hu/05300/05372/05372.htm

Steib György szíves közlései.

Steib György-Tarcsay István: A Bonyhádi Zománcgyár története. Üzemtörténeti füzetek 8. Székesfehérvár, 1973.

Szabó Bálint: Az „ötvenes évek”. Bp. 1986.

Századvég 1956. 1989.1-2.

 

V. Kápolnás Mária