Wosinsky Mór
Megyei Múzeum

2019. március – Tányér

HÓNAP MŰTÁRGYA

Tányér

Leltári szám: 2018.3.31.

Magasság: 4,5 cm

Átmérő: 23,5 cm

Talpátmérő: 16 cm

Régi raktári anyag, Andrásfalvy Bertalan sorolja fel a második világháború után megmaradt néprajzi tárgyak között. Ezt követően a raktárakban kallódott leltározatlanul, a 2018-as kerámiaraktár rendezés során került elő, és történt meg a leltározása.

Kívül mázatlan, belül fehér mázas mélytányér. A peremén piros, fehér csíkozás, karimáján zöld, barna, sárga, piros íves, hullámvonalas, vonalas és pontozott díszítés. A tányér fenekén fekete csizmás, piros nadrágos, fekete dolmányos, fején csákót viselő, kürtöt fújó huszár alak. Mögötte 1844-es évszám.

A reformkor a polgári felemelkedés és a nemzeti függetlenség kivívásának programját hirdette meg. A gazdasági és a társadalmi átalakulással együtt megjelennek különféle eszmei áramlatok is. Például a nacionalizmus, a nemzeti érzés felerősödése. A paraszti építészet is megváltozik a század folyamán, a vagyonos és középparasztok lakóházaikat elkezdik külső megjelenésükben kisnemesi, polgári minták szerint átépíteni, vagy újat építenek. A több helyiséges házakban már megjelennek a reprezentációs célokat szolgáló tisztaszobák, melyekben különféle dísztárgyakat is elhelyeztek. A 19. század első harmadától teret hódító új stílusú népművészet tömegével hozta létre a dísztárgyakat, melyek díszítményei között gyakran jelennek meg nemzeti jelképek. Szórványosan már előfordulnak az 1848-as szabadságharc előtt is, majd a kiegyezést követően általánossá váltak főleg a protestáns vallású, illetve a polgárosodott szemléletű családoknál.

A huszár alak is egy emblematikus figura. A magyar haderő legdíszesebb egysége volt a huszárság a 18–19. században. A hadtörténet szerint régi múltja van, már az 1370-es évekből értesülünk arról, hogy I. Lajos király hunzar szolgálónépei hatalmaskodtak. Zsigmond király idejéből is tudunk arról, hogy északon a husziták ellen harcoltak, délen határvédelmi feladatot láttak el. Könnyűlovas egységek voltak. Az elnevezés nem magyar eredetű, a bizánci forrásokban khoszarion- felderítő, portyázó egységek, a románoknál hansár/hinsár– szegénylegényekből, betyárokból toborzott katonáskodó népesség. A magyar haderőben még az első világháborúban is szolgáltak huszárezredek. A modern hadviselés megjelenésével azonban elavult egységekké váltak, a feltűnő, díszes, csillogó ruházatukkal csak magukra terelték az ellenség figyelmét.

Felhasznált irodalom:

2010. Szabó János: A honfoglalóktól a huszárokig. Argumentum. 2010.

Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban. Kiállításvezető. Szerkesztette: Szonda István. Gyomai Kner Nyomda Zrt. 2010.

 

Szöveg: Csapai János

Grafika: Vicze László

Fotó: Retkes Tamás