Naptár

2022 / november <<
hkscpsv
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 1 2 3 4
>>

Egyéb

Tolna megyei életképek 10.

A magyar védőnők napja (június 13.)

1915. június 13-án alakult meg a védőnői szakma működési feltételeit megteremtő Országos Stefánia Szövetség. A szervezet névadója és védnöke Stefánia belga királyi hercegnő, a tragikus körülmények között elhunyt Habsburg Rudolf trónörökös felesége volt.

A szövetség legfontosabb célkitűzése a magas csecsemőhalálozás csökkentése, az anyák és csecsemők egészségvédelmének országos megszervezése tanácsadással, családlátogatással, a megfelelő gondozási ismeretek oktatásával. A feladat ellátására létrehozott hivatásos, nőkből álló szakembergárda képzésére, rendszeresen szervezett védőnő tanfolyamokat a Stefánia Szövetség.

A hamarosan meginduló intenzív szervezőmunkának köszönhetően, a nagyobb településeken fiókegyletek, védőintézetek, anyaotthonok, szülőintézetek létesültek. A Stefánia Szövetség tevékenysége így két jelentős területre terjedt ki: egyfelől a védőintézetekhez kötődően, a szakorvosok és védőnők által ellátott egészségügyi szakmunkára, másrészt a helyi fiókszövetségek által – a helyi társadalmi erők összefogásával – történő szociális, karitatív munkára.

A szervezet Tolna megyei kiépülése lassan haladt, noha gr. Apponyi Sándorné már 1917-ben alkalmazott védőnőt lengyeli birtokán, Sebestyén Mária személyében.

A Stefánia Szövetség szekszárdi fiókegylete 1921-ben a Szociális Misszió Társulat anya- és csecsemővédő szakosztályaként jött létre. Szekszárdot követően Pakson és Dunaföldváron még a húszas években, az 1930-as években Tolnán, Bonyhádon és Tamásiban is megalakultak az anya- és csecsemővédőintézetek. „Pártfogoltjaik” támogatására rendszeresen szerveztek jótékony célú gyűjtéseket, ünnepségeket, zenés-táncos műsorokat.

1927-től a Stefánia Szövetséggel párhuzamosan kibontakozó Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat, mint állami népegészségügyi szervezet, rendkívül sokrétű tevékenységet látott el. A szervezet védőnői az anya- és csecsemővédelmen kívül bekapcsolódtak az iskolásgyermekek egészségvédelmébe, valamint a legveszélyesebb fertőző betegségek (tüdőbetegség, malária, nemi betegségek stb.) elleni küzdelembe is. A Zöldkeresztes egészségvédelmi intézmény szekszárdi megszerveződését (1936) követően, védőnőik a TBC és nemibetegség szűrésébe, tanácsadói és felvilágosító munkájában is részt vettek. Tevékenységük továbbá a szegény betegek otthoni ápolására és a szociális gondoskodásra is kiterjedt. Zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat nemcsak Szekszárdon, hanem Decs, Simontornya, Felsőireg (Iregszemcse), Báta, Mözs, Nagydorog, Fadd, Bogyiszló településeken is alakult a megyében. Legfontosabb intézkedéseik közé tartozott a szociális és élelmezési akciók (ingyenes cukor, tej, szappan) szervezése. Rendszeresen indítottak gyermekétkeztetési akciókat, népélelmezési főzőtanfolyamokat is.

Az egységesült védőnőképzés 1930-tól a Magyar Királyi Állami Ápoló- és Védőnőképző Intézetben zajlott. A 3 éves, bentlakásos képzésre, legalább érettségivel, vagy óvónői/tanítónői oklevéllel rendelkező 18–30 év közötti nők jelentkezhettek. A megszerzett védőnői diploma után az azonnali elhelyezkedés biztosítva volt. A több hónapos gyakorlati képzés után, az oklevéllel rendelkező védőnőket falusi egészségvédelmi körzetekbe osztották be. Fizetésük a tanítói javadalmazásnak felelt meg. A védőnő szakma elismertsége a tanító megbecsültségével vetekedett. Egyenruhát viseltek, amelyen a védőnői hivatást jelképező zöld kereszt volt látható.

A Stefánia Szövetség és a Zöldkeresztes mozgalom intézményi kettőssége 1941-ben a magyar egészségvédelem egységesítésével zárult, a Stefánia Szövetség intézményei lényegében véve beolvadtak a Zöldkeresztes Egészségvédelem rendszerébe.

A mellékelt felvételen zöldkeresztes ünnepség keretében tartott felvonulás résztvevői láthatók, kezükben a mozgalomra jellemző feliratokat tartalmazó transzparensekkel, mezőgazdasági terményeket ábrázoló táblákkal. A fotó egyfelől utal a falusi egészségvédelem szervezését ellátó zöldkereszt egyik legfontosabb feladatára, az anya- és csecsemővédelem területén betöltött szerepére, másrészt utal a vidéki lakosság körében végzett oktató-nevelő munkájuk fontos elemére, az egészséges életvitel propagálására is. Az 1940-es években készült pincehelyi gyűjtésből származó csoportkép a mozgalomnak éppen ezt a két nagyon fontos funkcióját, a kisgyermekes családok támogatását, valamint az egészségnevelés területén betöltött szerepét tükrözi.

A 2015-ben hungarikummá nyilvánított Magyar Védőnői Szolgálat a világon egyedülálló, tradicionális értéket képviselő egészségügyi és szociális feladatokat ellátó rendszer.

 

 Felhasznált irodalom/források:

Dr. Károlyi László: A védőnői szervezet Tolna megyében. In: Orvosi Hetilap 2000, 141.

Kiss László: Egészség és politika – az egészségügyi prevenció Magyarországon a 20. század első felében. In: Korall 17., 2004. szeptember

Dr. Kiss-Tóth Emőke: A védőnői hivatás történetének értékalakulási tendenciái. In: Egészségtudományi Közlemények, 5. kötet, 1. szám (2015)

Tolnavármegye és a Közérdek 1892–1918.

Tolnamegyei Újság 1919–1943.

 

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

A hónap műtárgya


2022. november – Babits Mihály által írt képeslap 1921-ből

Virtuális múzeum

Gyűjtemények


Gyűjtemény

Kövess minket"

Facebook Youtube