Wosinsky Mór
Megyei Múzeum

Ezeréves, ritka norvég érme jutott a szekszárdi múzeumba

Ritka és értékes 11. századi ezüstpénzzel gazdagodott a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum. Az érmét Csikós Zoltán találta a Tolna megyei Várdomb község határában, a középkori Kesztölc mezőváros területén.

Az érmét az 1046 és 1066 között uralkodó III. Harald Sigurdsson vagy más néven Hardrada (magyarul Keménykezű) norvég király verette Nidarnesben (vagy Nidaros, a mai Trondheim területén). Az érme címlete penning, ami a korabeli magyar denár címletnek felel meg, súlya kevesebb, mint 1 gramm, átmérője 17 mm. A tárgy tisztítása még nem történt meg, de előlapján így is jól látható egy úgynevezett triquetra (szó szerint: háromszög; ősi szimbólum, itt a Szentháromságra utal) – három, egymást átfedő ívből álló háromszögű jelkép –, hátlapján pedig egy kettős vonalú kereszt, a keresztszárak között két mezőben három-három pont.

Az érme különlegességét jelzi, hogy Magyarország területéről egyelőre nem ismerünk másik 11. századi norvég, sőt semmilyen skandináv származású érmét. Szintén a ritkasága mellett szól, hogy a hasonló példányok árveréseken kiemelkedően magas áron szokott elkelni.

A tárgy a középkori Kesztölc település területén került elő, ami Tolna megye egyik legjelentősebb helye volt az Árpád-korban, és a talált egyéb tárgyak tanúsága szerint már a 10. századtól lakott volt (a település a török korban pusztult el). A mindenki által jól ismert első magyar nyelvemlék, a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevélben szereplő hadi út egyik végpontja éppen Kesztölc birtok volt. Önmagában ez a 11. századi dokumentum is különleges, ha tudjuk, hogy később sokkal fontosabb rangra jutó településekről sem szólnak ilyen korai feljegyzések, Kesztölcöt ráadásul a Képes Krónika is említi annak kapcsán, hogy 1074-ben Salamon király „a Kesztölc nevű hely fölött” táborozott. Már utóbbi adat is elegendő lenne annak magyarázatára, hogyan kerülhetett Tolna megyébe a ritka érme, hiszen a király udvartartásában megfordulhattak olyan, világot járt emberek, akár diplomáciai, akár katonai vezetők, akik rendelkezhettek ilyen pénzekkel is. Fontos tényező, hogy Kesztölcöt érintette egy jelentős, nemzetközi forgalmat is bonyolító út, amelynek előzménye a római korban, a Duna mentén a birodalom határának őrizetére épült út volt, s amelyet a középkorban is használtak. Ezen az úton nemcsak királyok mozogtak, de messziről érkező kereskedők, zarándokok vagy éppen katonák is, akik közül bárki elveszthette a ritka ezüstpénzt. Az érme eredetét és a lelőhellyel való kapcsolatát további kutatások tisztázhatják.

Fotók: Retkes Tamás