Naptár

2022 / május <<
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
>>

Egyéb

Tolna megyei életképek 4.

Tolna megyei életképek 4.

Sárközi párok esküvői fotója

 

Sárközi házaspárok esküvői fotója a múzeum néprajzi gyűjteményéből. Decsen készült az 1900-as évtized első felében. Az anyakönyvek tanúsága szerint megestek olyan esküvők és lakodalmak, amikor egy-egy testvérpár ugyanazon napon házasodott. Így történt a képen Pörnyi István és Őrsi Sára, illetve Őrsi István és Kara Rákhel egybekelése is. A két menyasszony viselete a klasszikus sárközi viselet szép példája. Két sor pántlikás selyemszoknya, a kötény és a röpike gazdagon díszítve oblegációval (színes, géppel készült léghímzéssel), islangokkal (csillogó fémlemezkékkel, flitterekkel), perémekkel (aranyszálas zsinórozással). Vállukon fekete, rostos selyemkendő. Fejükön a hármasbársony (párta), melybe mirtuszkoszorú került. Lábukon művirággal díszített bőrcipő. A vőlegények viselete a parasztpolgári hatású zsinóros kabát, csizmanadrág, kalapjukon művirágos, mirtuszos dísz, a kabát alól kilóg a vőlegénybokréta pántlikája, a hajtókákra is mirtusz díszt tűztek.

A paraszti világban, mint mindennek, úgy az ismerkedésnek is meg volt a maga rendje és szabálya. Az életet úgy szervezték meg, hogy azt családban, illetve párosan lehetett és kellett leélni. A néprajzi csoportok a saját kultúrájukból származóval házasodtak. Az azonos szokások, a hagyományok, a vallás volt a fő összekötőkapocs. Már gyerekkoruktól úgy szocializálódtak a gyerekek, hogy ösztönözte őket a házasságra a felnőttek példája. A házas ember egyet jelentett a felnőttel, a teljes jogú felnőtt mind házasságban élt. A faluközösségek egyengették a két nem kapcsolatát. Számos munkát úgy szerveztek meg, hogy vagy közösen végezték a lányok és a legények, vagy pedig meglátogatták a legények a lányokat munka közben. Ilyen ismerkedési alkalmak voltak a vízhordás, a fonó, a kukoricafosztó, a játszó, a bandázás, a szőlőőrzés. Az ismerkedés következő fázisa a lányos házhoz járás volt, ezt követően kedvező hozzáállás esetén a kézfogó, majd az esküvő került sorra. Nem minden párnak adatott meg, hogy azzal házasodott, akivel szeretett volna. Gyakran a szülők döntöttek a fiatalok sorsáról, racionális, gazdasági alapon, ahogy mondani szokták föld ment a földhöz. Voltak esetek, amikor nem sikerült a szülői akaratot a fiatalokra erőltetni. Az mindenképpen általánosnak mondható, hogy hasonló vagyoni helyzetűek házasodtak szerelmi és érdekházasság esetén is. A fiatalok korán házasságra léptek. A lányok 16-17 éves koruktól, a legények 19-20 éves koruktól házasodtak. A házasságkötések időszaka általában a novembertől januárig terjedő időszak volt. Év közben a paraszti munkák miatt kevés esküvő volt. A lakodalmak több naposak voltak. Már szerdán elkezdődtek az előkészületek. Több száz fő vett részt a lakodalmi vacsorán, ami hagyományosan két színtéren zajlott, a vőlegényes és a menyasszonyos háznál. A Tolnamegyei Közlöny 1910-ben egy őcsényi lakodalomról tudósított, ahol elfogyasztott a népes vendégsereg a pár száz baromfin túl egy-egy ökröt, tehenet, borjút és disznót, emellé 50 hektoliter bort. A lakodalomnak megvolt a hagyományosan kialakult eseménysora. A készítő, a jegyvitel, amikor a menyasszony hozományát a vőlegény házához vitték, lakodalmi ebéd, menyasszony kikérése, elbúcsúztatása a szüleitől, esküvő, lakodalmi vacsora, új menyecske tánca, majd a szakácstánc és hajnalban a tyúkverő. A 20. század második felére jelentősen átalakultak, lerövidültek a lakodalmak, a szombati nap vált általánossá.

Csapai János

Elérhetőségek

7100 Szekszárd, Szent István tér 26.

Tel/fax: +36 74 316 222

Adatkezelési tájékoztató

Nyitva tartás

Hétfő kivételével naponta 10-17 óráig.

Megközelíthetőség

Kövess minket"

Facebook Youtube