Vármegyeház
kiállítások

Mattioni Eszter festőművész tárlata

Mattioni Eszter (1902-1993) Szekszárdon született. Édesapja olasz selyemkészítési szakember, aki Bezerédj Pál hívására jött Magyarországra. Anyai nagyanyja pedig Sass Erzsike, akihez Petőfi Sándor: A négyökrös szekér című versét írta 1845 őszén Borjádon.

Mattioni Eszter a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Az első önálló kiállítása 1929-ben volt az Ernst Múzeumban. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportkiállításon. A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire. Hatott rá a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet. Festészete ezzel az ún. római iskola felfogásához kapcsolódott. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Magyarországot a római iskola művészei képviselték. Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d’ Honeur-rel jutalmazták.

1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek akkor Aba Novák Vilmos volt a vezető egyénisége. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet töltött be művészi pályáján. Festményeinek színvilága visszafogottabbá válik, hideg színek, egyszerű színvilág, dinamikus vonások jellemzik a Szolnoki Tabán és a Mátrai Búcsú című (1936) képeit. Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyaz cementbe.
Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremti, tárgyakat, anatómiát jelez velük, utal a perspektívára, stilizált rendbe fogja a figurákat, dekoratív foltritmussá írja át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket. 1943-ban a Budapesti (Stühmer) Csokoládégyárba készít nagyméretű allegorikus kompozíciót. 1948-ban a győri Székesegyház Szt. László sírkápolnájában Apor Vilmos síremléke köré készít hímeskő kompozíciót. Legnagyobb vallásos témájú alkotását a hetvenes években Budapesten a Rókus kápolnába készítette.

A munkásságát bemutató kiállítás alapját a festőművésznő által 1981-ben szülővárosának ajándékozott gyűjtemény teremtette meg.